2009. november 18. 12:31 - Coco Binky

Egy fotó kapcsán...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt egy könyv a kezemben, címlapján egy szép hölgy. Annyira emlékeztet az egyik rokonomra... Annak volt egy képe az édesanyja lakásának egyik szobájában kinn a falon... Az édesanyja varrónő volt, de mesterfokon. Mindig nagyon sok volt a munkája, panaszkodott, hogy saját magának soha nem tud semmit varrni, még az inzulininjekcióját sincs ideje beadni magának. (Különben aki varrónőt ismertem életemben, mind cukros volt.) A színháznak is varrt jelmezeket, meg a színésznőknek, balett-táncosnőknek priviben. Egyszer mikor a balett-társulat külföldi vendégszereplésen volt, egy ruhát a szólótáncosnőnek sürgősen el kellett készítenie. De közben ki fogja felpróbálni, kinek van még 56 centiméteres derékbősége? Hát anyukámnak volt... Megígérte nekem ez a nagynéni, hogy ha nagyobb leszek, majd engem is tanogatni fog a varrásra. Szerettem, mert mindig nagyon kedves volt és sokat mesélt a családról, a rokonokról. A kisebbik unokájára arra is nagyon büszke volt, mesélte, milyen aranyos, okos, mindig tévébemondónőset játszik... Sajnos, a varrástanítás elmaradt, mert elköltözött a lánya családjához a másik városba. Nem is találkoztam vele többet. Később meghalt, már nem érte meg, hogy ezt az unokáját a tévében lássa, mint igazi bemondónőt. Pedig hogy örült volna neki. Meg most a dédunokáknak is...


A Valerij már lehet, hogy Izraelben van, 19-21-ig ott lép fel.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.